Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az Imperium Romanum kialakulása

2012.10.10

Források:

Polybios

Titus Livius: Ab urbe condita

Diodórosz: Bibliothéké historiké

Appianos: A római polgárháborúk

Nepos: Hamilkar életrajza

Naevius: Bellum Puncium

 

Korszakolás:

-          kr.e. 550-480 a pun nagyhatalom kialakulása

-          kr.e. 480-241 külpolitika: harc Szicília megszerzéséért

 

Az első pun háború kr.e. 246-241

Rómát nyugtalanította a punok terjeszkedése az Ibériai félszigeten, szardínián, Korzikán és Szicília területén, mivel az egyre növekvő támaszponthálózatukkal valósággal körülzárták Rómát. Ez az ellentétek kiéleződéséhez vezetett. A helyzet akkor mérgesedett el, amikor Róma beavatkozott Karthago Szicíliai érdekszférájába.

II. Hieron Syrakusa tyrannosa összeütközésbe került a mamertinusokkal, Agathoklés volt campaniai zsoldosaival, akik vezérük halála után elfoglalták Messanát. A várható görög támadás megelőzésére a zsoldosok egy része a punoknak ajánlotta fel a várost, majd Rómától kért segítséget. A római seregek átkeltek Szicíliába. Kr.e. 246. Appius Claudius Caudex hadat üzent a punoknak. A légiók elfoglalták Messanát, átszervezték a pun és a syrakusai seregeket, magát a várost 100 talentum megfizetésére kötelezték.

A hieronnak megkötött béke után a rómaiak előrenyomulása gyorsan haladt.

Kr.e. 262 a rómaiak már a déli partvidék kp-ját, Akragast is elfoglalták.

A szárazföldi sikerek után a punok tengeri fölényének ellensúlyozására a rómaiak 120 hajóból álló flottát építettek.

i.e. 260 az első összecsapás lipari-szigeteknél nem járt sikerrel. Ezt követően C. Duilius consul Mylae mellett megverte a pun hajóhadat. Ezután megkezdődött Szardínia és Korzika elfoglalása.

A senatus expedíciós sereget küldött Afrikába. A partraszállás után a senatus végzetes hibát követett el: visszahívta az egyik consult és a sereg nagyobb részét. Az ottmaradt M. Atilius Regulus folytatta az előrenyomulást a numida és a lybiai törzsek támogatása mellett. Ez után Karthago békét kért, de a kemény békefeltételek hallatára görög zsoldosokat fogad. Regulus nem várta be az erősítést. A spártai Xanthippos seregével kiegészült karthagóiaktól megsemmisítő vereséget szenvedett.

 Szicília területén, i.e. 247-től Hamilkar Barkas karthagói vezér átmeneti sikereket ért el:

  • -          újjászervezte a pun szárazföldi hadsereget
  • -          folyamatosan támadta a rómaiakat
  • i.e. 242 C. Lutatius Catulus blokád alá vette a 2 utolsó karthagói kézen lévő várost, Lilybaiont és Drepanont.
  • i.e. 241 az Aegates-szigeteknél döntő győzelmet aratott.

 

Békeszerződés:

  • -          Karthagó átadta a győzteseknek Szicíliát, vmint a Szicília és Itália közötti szigeteket
  • -          kiszolgáltatta a római hadifoglyokat
  • -          kötelezte magát, hogy 10 év alatt 3200 talentum hadisarcot fizet

 

A két pun háború közötti időszak:

A hosszú háborúban kimerült karthagói állam összeütközésbe került a Sziciliáról visszatérő zsoldosaiva, mert nem tudták kifizetni a járandóságot. Ez a hadsereg lázadásához vezetett. A libyai Matho és a campaniai Spendius vezette megmozdulás általános felkeléshez vezetett, melyhez csatlakoztak a meghódított lybiai törzsek a rabszolgák és több, Karthagótól függő pun város is. – leverik

 

Közben Szardínia szigetén a lakosság által szorongatott zsoldosokból álló pun helyőrség i.e. 237-ben felajánlották a szigetet Rómának, amit ők el is fogadtak, vmint elfoglalták még Korzikát is.

Karthagó a hadsereg átállását egy felmentő hajóhad kiküldésével akarta megelőzni, Róma azonban ezt a lépést a békeszerződés megsértéseként értelmezte és hadat üzent.

Karthagó vállalta egy újabb hadisarc megfizetését a kímélet fejében.

A 2 sziget megszerzésével Róma megszerezte magának az Itália déli partvidéke körül kiépített fenyegető pun támaszponthálózat 2 fontos láncszemét. Róma  a 3 szigetet meghódított területnek tekintette, és Itáliától eltérően  szervezte újjá. A belső területeket ager publicusnak nyilvánította és bérbe adta. Az évi termény 10 %-át adóként elvették (decuma). A területet provinciának nevezték, amelyet 1-1 magistratusnak rendeltek alá.

 

Időközben Karthagó hispániai birtokainak gyarapításába kezd.

i.e. 237 Hamilkar átkel seregaivel az Ibériai-félszigetre

Cél: az ezüstbányák kiaknázása és a harcias ibér törzsek katonai erejének kihasználása.

I.e. 228 Hamilkar halála után Hasdrubal vette át a helyét, aki egyre nyíltabban folytatta hódító politikáját. Megalapította Új Karthagot.

Kr.e. 226 szerződés Rómával, hogy nem terjeszkednek túl az Erbó folyó vonalán. Ez egyúttal az eddigi hódítások elismerését is jelentette.

Kr.e. 221 Hasdrubalt megölik. Utóda, fia Hannibál, aki felkészültnek érezte magát egy róma elleni támadáshoz. – megtámadja saguntumot.

Kr.e. 219. Saguntum eleste. Hannibál felrúgja a 226. szerződét és átkel az Erbón. Nyomul észak felé. – Róma hadüzenet. Terv: Észak-Afrikában és Hispániában egyszerre akarnak támadni.

Hannibálnak, hogy ez  nem valósuljon meg közvetlenül Itáliát kell megtámadnia.

Kr.e.218 átkel a Pireneusokon

ticinus folyó: szétveri P. Cornelius Scipio consul seregeit. Még ebben az évben a Trebia folyónál is csapást mér a 2 consul együttes seregeire.

Kr.e. 217 A Rómaiak az Appeninek átjáróinak eltorlaszolásával akarták elzárni Hannibál elől az utat Itália belseje felé.

Pun csel: a kiáradt Arnus folyó völgyében áthatolva a római vonalak hátába kerültek, majd a consult a Trasimenus tónál tőrbe csalták és seregét szétverték.

Rómában Q. Fabius Maximust dictátornak választják.

Kr.e. 216 Canne Hannibál hasonló haditerve mint a maratoni csata. A rómaiakat teljesen körülzárták. A sereg ¾-e megsemmisült. Ez volt a rómaiak legnagyobb veresége.

Kr.e. 212 Claudius Marcellus elfoglalta Syracusait és Agrimentumot.  Szicília ismét római kézre került.

 

Hispániai hadművelet:

Kr.e.211 C. Scipio serege elfoglalja Saguntumot. Ő meghal. Fia, C. Scípio hadjárata Hispániába.

Kr.e.209 Scipio elfoglalja Új Karthágót. + beveszik Tarentumot is.

Kr.e. 206 C. Scipio elfoglalja a félsziget egész délkeleti részét. Ő alapította az 1. római coloniát Itálián kívül.

Kr.e.205. consullá választják.

Kr.e.204. Scipio Leptisnél partra száll Afrikában.

Az első összecsapás után a karthagói államtanács fegyverszünete kért, és kötelezte magát, hogy hazarendelik Hannibált. A punok csak Hannibál hazatértéig tartották be a fegyverszünetet.

Kr.e 202. Zama Regina város: csata pun megsemmisítő vereség.

 

Békeszerződés:

  • -          Karthagó elvesztette összes tengerentúli területét
  • -          afrikai területit megnyirbálták
  • -          háborút Afrikán kívül nem viselhetett, de itt is csak Római engedéllyel
  • -          majdnem egész flottáját
  • -          50 év 10 000 talentum hadisarc
  • Karthagó nagyhatalma megszűnt.

 Makedónia:

Antigonos Dósón erős szövetségi hálózatot épített ki Makedónia vezetésével. Philippos kihasználva Róma szorult helyzetét, szövetséget ajánlott Hannibálnak. Cél: hogy kiűzze a rómaikat Illyriából, makedón uralom alá hajtsa a területet. Philippos ezzel a lépéssel jogot formált a rómaiaknak, hogy beavatkozzanak a görög államok viszályaiban.

 A selekuda-birodalom:

Területe kezdetben a Földközi-tengertől Indiáig terjedt, de határai fokozatosan zsugorodtak. Kr.e.3 sz. megalakul a parthusok birodalma. Így a seleukidák csak Syria Mezopotámia és a Méd területeket tartották szilárdan a kezükben.

 A ptolemaios birodalom

a hellenisztikus monarchiák közül a legjobban szervezett állam. Kr.e. 2.sz. az egyensúlyi helyzet megromlik IV. Ptolemaios Philopator halálával. Trónja 4 éves fiára, Ptolemaios Epiphanésre száll. III. Antichos titkos megállapodást kötött V. Philipposzal a Ptolemaiosok Egyiptomon kívüli birtokainak felszámolására. A makedón hadak megrohanták a Ptolemaiosok birtokait a trák és kis-ázsiai partvidéken és az Égei-tengeren. Egyiptom Rómától kér segítséget.

 

A 2. makedón háború (Kr.e.200-197)

Róma ultimátumot intéz Philipposzhoz.

Követelés:

  • -          adja vissza az Egyiptomtól elfoglalt területeket
  • -          szüntesse be hadjáratát a görögök ellen
  • -          bízza döntőbíróra Pergamonnal és Rhodosszal szembeni vitás ügyeit

Philippos erre nem volt hajlandó Római hadüzenet Kr.e. 200

Rómát támogatta:

-          Pergamon

-          Rhodos

-          Athén

-          Aitólia

-          boiótia

-          achai szövetség

A legnagyobb diplomáciai eredmény:

-          Rómának sikerült megbontania Philippos és III. Antichos szövetségét, mivel ez utóbbi kötelezte magát, hogy nem visel hadat Európában, tehát nem támogatja Makedóniát, annak fejében, hogy Róma szemet huny Egyiptom rovására folytatott dél-syriai terjeszkedése felett.

Kr.e. 197 Róma döntő győzelem

Békefeltételek:

  • -          Philippos hadikárpótlást fizet Rómának
  • -          kiszolgáltatja hadiflottáját
  • -          hadserege létszámát 5000 főre csökkenti
  • -          Elvesztette: kis-ázsiai, thesszaliai és görög hódításait

 

A III. Antichos elleni háború

Közben III. Antichos Helléspontoson átkelt Európába, s ostrom alá vette Philippos által korábban megszállt, időközben szabadnak nyilvánított városokat.

Kr.e. 196 Róma felszólítására a király nemet mond. Súlyosbító tényező, hogy a seleukida uralkodó befogadta Hannibált, aki idő közben demokratikus reformokat hajtott végre. Róma elégtételt követelt. Kr.e. 191-ben Antichos vereséget szenvedett Thermopylainál. Visszavonul Kis-Ázsiába.  Egy évvel később Cornelius Scípiotól megsemmisítő vereséget szenvednek a seleukidák Magnesiánál.

Kr.e. 188 béke:

  • -          kötelezték, hogy vonuljon vissza a Tauruson túlra,
  • -          15000 talentum hadisarc
  • -          ki kellett szolgáltatnia hajóit és elefántjait

Antichos veresége, birodalma széteséséhez vezetett.

 

A  3. makedón háború

Róma és Makedónia között a helyzet újra kiéleződött. Idő közben megtalálták a megoldást, hogy hogyan játszák ki a katonai korlátozást: minden évi kiképzés után 4000 katonát hazabocsátottak, és újakat toboroztak. Így Perseusnak rövid időn belül jelentős katona állt rendelkezésére.

A háború Kr.e.171-167. makedón vereség

Következmény:

  • -          Makedónia elvesztette önállóságát
  • -          4 különálló, egymástól elszigetelt kerületre osztották
  • -          rómától függő, adófizető állammá vált
  • -          azokat az államokat, tartományokat, akik Perseust támogatták, megbüntették

 

A 3. pun háború (Kr.e.149-146)

Karthagó a 2. pun háborúban teljesen elvesztette katonai-politikai jelentőségét, gazdaságilag viszont egyre jobban megerősödött. Jellemző erre a tényre az is, hogy 10 év alatt kifizette az 50 évre kirótt hadisarcot. Ami még ennél is fontosabb, az a politikai meggondolás, mely szerint Karthago katonai erejének alapja a múltban is a pénzen toborzott zsoldos sereg volt.

Ürügy: Massinissa és a pun kereskedővárosok összecsapása. Massinissa a numida király, a rómaiak szövetségese állandóan háborgatta betöréseivel Karthagót, és Róma mindig neki adott igazat.

Kr.e.149. A punok Róma előzetes hozzájárulás nélkül fegyvert fogtak határaik védelmében. Róma hadat üzen.

Karthago először teljesítette a követeléseket, de amikor azt kérték, hogy rombolják le a városfalakat, és a tegerparttól legalább 15 km távolságban építsék fel újra, végső ellenállásba kezdtek.

Kr.e. 147. Scipio Aemiliamus vette át a csapatok vezetését. Elzárta a városba vezető szárazföldi és tengeri utakat, szétverte a pun sereget, majd elutasította Hasdrubal békeajánlatát.

Kr.e. 146. Megkezdik a város ostromát. A betörő római légióknak 1 héten át tartó utcai harcok során sikerült elfoglalniuk a várost.

Megtorlás:

-          véres és kegyetlen. Karthagót felgyújtották és földig rombolták. Az életben maradt karthagóiakat eladták rabszolgáknak, A város birtokaiból új tartományt szerveztek Africa néven. A terület javát ager publicusszá nyilvánították.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.