Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A római köztársaság válsága

2012.11.04

Források:

A mezőgazdaságról: Cato: De agri cultura

Rabszolgafelkelésekre: Titus Livius: Ab urbe condita libri, Strabón: Geographika, Diodórosz: Bibliothéké historiké

Gracchus reformjairól: Poseidónios műve, Plutarchosz: Párhuzamos életrajzok, Appianos: A római polgárháborúk, Pateculus: Historia Romana

Polgárháborúkról: ugyanazok és Sisenna: Historiae

 

A rabszolgatartás kibontakozása és válsága:

A rabszolgatartás klasszikus formáját a rómaiak az etruszkoktól ismerték meg. Az 1. és 2. pun háborúk folyamán 60-60 ezer hadifogoly, a Makedónia, Szíria és Görögország területén lefolyt hadjáratok után pedig 250 ezer került Itáliába. Az első tömeges rabszolgaságba hurcolások után a 2.sz. kp-étől már csak ritkán fordultak elő ilyen mértékű rabszolga behurcolások. Ettől kezdve a rabszolgaárú szállításában döntő szerepe volt a kilikia kalózoknak.

A rabszolgák jogi helyzetére a kettősség volt jellemző:

  •           nem tekintették személynek
  •           a gazdája eladhatta, elajándékozhatta, örökül hagyhatta, felszabadíthatta, de meg is ölhette
  •           a rabszolga azonban felelős volt tetteiért, vétségeiért

A rabszolgákat 2 nagy csoportra oszthatjuk foglalkozásuk szerint:

  •           a gazda városi házában élő rabszolgák neve familia urbana volt
  •           míg a gazda vidéki birtokán dolgozókat familia rustica kifejezés illette.

 

Az első szicíliai rabszolgafelkelés és a pergamoni felkelés:

A 2. pun háborút követően megnőtt a rabszolgák száma és a gazdasági jelentőségük is rohamosan növekedett. A földbirtokosok a termelés növelése érdekében igyekeztek minél jobban kihasználni rabszolgáik munkaerejét, ezért kíméletlenül bántak velük. Ennek következtében kialakult a rabszolgatömegek ellenállása, megmozdulásokra és felkelésekre is sor került.

199-ben Róma mellett a karthagói és helybeli rabszolgák szervezkedtek, majd 197-ben kitört a rabszolgalázadás, amit csak fegyverrel sikerült leverni.

 

138-137 táján a szicíliai Henna városában robbant ki rabszolgafelkelés, amelynek vezetője a jóstehetséggel megáldott Eunus volt. A rabszolgák királyukká választották. Nem sokkal később Agrigentumban is lázadás tört ki a kilikiai Kléon vezetésével. A felkelés híre gyorsan terjedt. A felkelés kiterjedt az egész szigetre, az abban résztvevő rabszolgák száma pedig elérte a 200 ezret.  A királlyá választott Eunus felvette az Antiochos nevet, államtanácsot szervezett, a fegyverkészítésben jártak hennaiakat életben hagyta, akik kénytelenek voltak fegyvereket gyártani a rabszolgáknak. Miután a felkelők több praetori sereget szétvertek, a senatus consuli sereg kiküldését határozta el.

134-ben Flaccus consul kelt át hadaival a szigetre, de eredményeket csak a következő évben ért el.

132-ben Ruplilus consul hosszas harcok árán tudta csak leverni a lázadókat. Eunust elfogták és kivégezték.

 

133-ban elhunyt III.  Attalos pergamoni király, aki országát a római népre hagyta. Amikor ez kiderült, népfelkelés robbant ki. Az élére Aristonikos állt, akinek serege többségében bennszülött lakosokból és felszabadított rabszolgákból állt.

131 róma ellentámadás

130 Crassus megsemmisítő vereséget szenved

Perpena consul a vereség után átvette a hadvezetést és ostrom alá vette Stratonikeiát, ahová Aristonikos visszahúzódott. Róma győz. Kivégzés

 

A gazdaság helyzete

A pun háborúk után Itália területén földbirtok-koncentráció indult meg. A birtokviszonyok eltolódtak a kisbirtok rovására, az itáliai parasztság nagy része tönkrement, mivel a katonáskodás miatt nem tudták megművelni földjeiket. Az állandó háborúk, az Imperium romanum kialakítása akadályozták a paraszti földművelést.  Nagy gondot okozott, hogy a parasztok nem tudtak az ager publicusból bérelni, ezért egyre inkább nőtt a földek koncentrációja.

Létrejöttek a latifundiumok, a rabszolga-munkaerőre alapozott nagyüzemek.

Átalakult a termelés struktúrája is. A rabszolgák alkalmazása biztosította a termelés folytonosságát, mivel a rabszolgákat nem vették igénybe katonai szolgálatra.

Kialakult Itáliában a piacra termelés, a mezőgazdasági árutermelés. Ennek következtében háttérbe szorult a gabonatermelés, ami a paraszti gazdálkodás alapja volt. A római hadsereget és a város lakosságát a tengerentúlról és háborús zsákmányokból látták el.

 

Tiberius Gracchus reformkísérlete:

Gracchust aggodalommal töltötte el a parasztság pusztulása. reform

Célja: a kisbirtok restaurálása volt, ami gazdasági szempontból visszalépést jelentett. Ebben rejlett kudarca is. A reform megvalósításához idegen területek kizsákmányolásából, azok kincseiből kívánt alapot biztosítani.

  • T.G. feszült helyzetben látott hozzá agitációjához.
  •           Rámutatott a rabszolgák számának növekedéséből eredő veszélyekre,
  •           a társadalmi visszásságokra.
  •           A bajok orvoslására mérsékelt reformokat dolgozott ki, amely nem érintette a magántulajdonban lévő földeket.
  •           felújította a korábbi törvényt, miszerint az állami közföldekből senki sem bérelhet többetv1000 holdnál többet.
  •          a fennmaradó többletet kívánta kártérítés ellenében 30 holdnyi parcellákban kiosztani öröklődő használatra. A kiosztandó földek elidegeníthetetlenek voltak.

Törvényjavaslatát egy néptribunus megvétózta. A néptribunust azonban Gracchus felszólítására a néptömegek megfosztották hivatalától, ami után a senatus és a népgyűlés elfogadta a törvényjavaslatot. Megvalósítására teljhatalommal ruháztak fel egy 3 tagú bizottságot, amelybe a 2 Gracchus fivért és Appius Claudiust választották be.

133-ban bejelentette a római nép igényét a  pergamoni királyi kincstár értékeire, hogy ebből fedezze az állami közföldekből a nincstelen római parasztság részére kiosztandó parcellák felszerelésének anyagi fedezetét.

Az ellenségeskedés akkor fajult el, amikor T.G. a hivatali éve lejártával újra jelöltette magát néptribunusnak. megöletik.

A földosztó bizottság azonban tovább folytatta munkáját. Helyére Licinius Crassus került. A bizottság tevékenysége azonban súrlódásokhoz vezetett az itáliai szövetségesekkel is, mivel a földosztáshoz a szövetségesek földjeit is igénybe vették, azonban az italicusok nem részesülhettek a juttatott földekből.  Az elégedetlenek vezetője Scipio Aemilianus lett, aki meg akarta akadályozni a földreform végrehajtását.

125. tv.javaslat, ami megtagadta volna a polgárjogot a szövetségeseknek, azonban ezt nem fogadta el a senatus. Ezt követően fegyveres felkelés tört ki néhány coloniában.

 

Caius Gracchus tribunusi tevékenysége:

-          124 lett tribunus

-          10 évig a földosztó bizottságban tevékenykedett

  •           hozzálátott fivére reformtervének megvalósításához, amely megvalósításának feltételét a nobilitas hatalmának megtörésében látta.
  •           széles körű ellenzéket akart létrehozni a senatussal szemben
  •           A római plebs, a kisbirtokosok, a lovagrend, az itáliai szövetségesek és a hadsereg támogatását akarta megnyerni.
  •           felújította Tib. Gracchus agrártörvényét

Megszavazták a gabonatv-t:

  •           az állam kötelessége segíteni szegény polgárait, akik ennek szellemében olcsón vásárolhattak gabonát saját szükségleteikre. Hatalmas gabonatárolókat építettek a tartalékkészlet létrehozására.
  •           kiterjesztették a provocatio jogát a hadseregre is.

Asia tartomány adózásának tv-e:

  •           bevezették a 10%-os adót. Ennek egy részét gabonavásárlásra és a kisajátított birtokok tulajdonosainak kárpótlására használták fel.
  •           Az adók behajtását a lovagrendre bízták. növekedett befolyásuk a keleti területeken.

Bíráskodásról szóló tv.:

  •           tovább növeli a lovagrend befolyását.

Kolonizációs terv:

  •           az új települések egy részét régi kereskedőközpontok helyén akarták megalapítani

 

122 C. Gracchust újra megválasztják néptribunusnak.

-          tv. javaslat a latinok római polgárjogáról vétó

121 nem választják újra az optimaták már nyíltan felléptek C Gr. és az afrikai colonia ellen véres incidensek megölik

 

Marius hadseregreformja:

 Mivel a hadsereg problémája megoldatlan maradt, Róma hamarosan súlyos katonai nehézségekkel találta szemben magát.

-          113, 105 Észak-Itália: harcok a germán kimberekkel. Római vereségek.

-          numidiai háború

 

107 C. Marius consul:

  •           reformokat vezetett be a hadseregben: sorozatos győzelmek
  •           újoncok besorozása:   vagyontalan polgárokból
  •           a katonák zsoldot kaptak és ellátást
  •           16 év után földjuttatásra tarthattak igényt

a római hadsereg hivatásos katonák együttesévé vált

  •           alapos kiképzés: nagyobb szabású katonai feladatok megoldására is alkalmassá váltak.
  •           a hadvezéri impériumot meghosszabbították
  •          szervezeti módosítások: nő az ütőképesség
  •           a légiók taktikai alapegysége a három hadrend manipulusaiból összevont 10 chors lesz, 600-600 katonával.
  •           a sereg zömét adó nehézfegyverzetű gyalogos mellett Marius a légiók tartozékává tette a speciális fegyverzetű alakulatokat: lovasságot, parittyásokat, íjászokat.
  •           a testületi szellem kialakítására bevezette a légiók számozását és csapatjelvényekkel való ellátását.

102 győzelem a kimberek, teutonok felett

104-101 Marius ismét consul

 

100 belső ellenségeskedések törtek ki. A senatus kihirdette a rendkívüli állapotot és Mariust bízták meg a rend helyreállításával.  Marius a helyzetben nem találta meg a megoldást, ezért elvesztette a nép bizalmát. politikai karrierje összeomlott.

 

A második szicíliai rabszolgafelkelés

Oka: elrendelték a kalózok által elrabolt és rabszolgának eladott szövetséges államok alattvalóinak felszabadítását. Sok rabszolga felszabadult nagybirtokosok ellenállása →felfüggesztik → 2 kp-ból felkelés tör ki.

-          A sziget keleti részén egy Salvius nevű rabszolga lett a vezető, akit Tryphon néven királlyá választottak.  Államtanácsot választottak, hadsereget szerveztek.

-          Nyugati rész: Athénión kilikiai rabszolga irányította a felkelést.

-          Róma 2 évig nem bírt a felkelőkkel.

-          101-ben legyőzik a felkelőket.

 

Az itáliai szövetséges háború

a polgárháborúk korát a gracchusoktól számítjuk. Ezeknek az oka az államrend belső ellentmondásai voltak. Nyilvánvalóvá vált, hogy a városállam méreteire szabott politikai szervezet nem felelt meg a világbirodalom igényeinek. Legelőször az itáliai szövetségesek polgárjogának kérdésében éleződtek ki az ellentétek.

Livius Drusus 91-ben tett tv.javaslatot

  •           a polgárjog megadására a szövetségeseknek,
  •            a bíróságok senatusi hatáskörbe vonására
  •           a senatus kibővítésére 300 lovaggal,
  •           földtv-re
  •           olcsó gabona osztására
  • nem fogadták el a tv-javaslatot

               

kitört az itáliai szövetséges háború (90-88)

  •           róma engedményekre kényszerült
  •           megadták a polgárjogot azoknak, akik végig kitartottak Róma mellett
  •           később a Pótól délre lakók is megkapták a polgárjogot, ha letették a fegyvert
  •           végül Észak-Itália lakói is megkapták a római jogot.

 

Róma és Mithridatés első összecsapása, Marius és Sulla polgárháborúja:

Mithridatés Pontos uralkodója a Fekete-tenger déli partján erős államot hozott létre és terjeszkedni kezdett. Elfoglalta: Bithyniát, Kappadókiát és betört Asia tartományba. Bevonult a görög városokba is.

Róma Cornelius Sullat bízta meg a hadsereg vezetésével, de Marius meg proconsuli hatáskörrel ruházták fel és őt nevezték ki a keleti hadjárat vezetőjének.

Sulla katonái nem fogadták el a határozat, ezért követelték, hogy vonuljanak Róma ellen. Sulla Róma ellen fordult és elfoglalta azt.

  •           a korábbi tv-eket eltörölték
  •           korlátozták a néptribunusok hatáskörét
  •           csökkentették a népgyűlés szerepét,
  •           de új coloniákat is alapítottak
  •           és enyhítettek az adósok helyzetén
  •           Marius Afrikába menekült
  •           Sulla görögország felé vonult tovább

Marius hívei hadsereget toboroztak és a visszatérő Mariussal bekerítették a várost. Amikor a kiéhezet város kapitulált, napokig tartó mészárlást tartottak a városban.

  •           A következő évre Mariust és Cinnat választották consulnak.
  •           Sullát megfosztották impériumától és törvényeit eltörölték.
  •           Marius meghalt, helyette Flaccust választották consullá, és küldték el leváltani a hadseregtől Sullát. partra száll-harcol-meghal.
  •           ezalatt Sulla folytatta a hadjáratot Mithridatés ellen. 86-ban elfoglalta Athént is.  Mithridatés békét kért Sullától. – békekötés

Feltételek:

  •           kiüríti az elfoglalt területeket
  •           átadja hajóflottája egy részét
  •           3000 talentum hadisarc

 

Eredmény:

  •           Sulla győz
  •           megszilárdította helyzetét görögföldön
  •           83 vissza Itáliába
  •           másodszorra is beveszi a várost

 

Sulla diktatúrája

82. Sullat kinevezték diktátorrá.

- Lex  Cornelia: a politikai élet és a társadalom minden területére kiterjedő tv.

- az optimaták érdekeit szolgálták

- átalakította a cursus honorum rendjét

- a consulok és praetorok a hivatali évüket Itália területén töltötték, ezután vették át 1-1 tartomány igazgatását proconcul ill. propraetor rangban.

- 8-ra emelte a praetorok számát, 20-ra a questort.

- a hivatalviseléskor a questurához 30, a praeturiához 39, a consulatushoz 43 éves kor kellett.

- a senatus létszámát 300-ról 600-ra emelték fel. Az új tagok elsősorban Sulla hívei

- gyakorlatilag eltörölték a censorok jogát a senatus összetételének alakítására.

- korlátozták a néptribunusok jogkörét is

- aki egyszer tribunus volt, többé semmilyen más hivatalra nem pályázhat

 

Proscripciók:

  •           sulla leszámolása az ellenfeleivel
  •           jegyzék összeállítása
  •           az elítéltek vagyonát elkobozták
  •           leszármazottaik sem viselhettek hivatalt
  •           állítólag 40 senatort és kb. 1500 lovagot öltek meg ekkor.
  •     Sulla hatalmának alapja a hadsereg volt, ezért nagyarányú veterántelepítést hajtott végre.

 

Sulla diktatúrájának 3. évében 79-ben, váratlanul lemondott a teljhatalomról. A visszavonulásának okáról azóta sem alakult ki egységes álláspont. A lemondása után egy évvel meghalt. a rendelkezéseivel szemben először éppen legközvetlenebb hívei léptek fel, mivel ez a diktatúra összeegyeztethetetlen volt a köztársasági államrenddel, a senatus vezető szerepével és szinte minden társadalmi réteg érdekeit sértette valamilyen szinten.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.