Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A görög klasszikus kor művelődése 3.

2010.10.26

Építészet, Képzőművészet

 

Csúcspont. A perzsák kiűzése után az athéni nép Periklésszel az élen nekilátott, hogy újjáteremtse, amit az ellenség tönkretett. I.e. 480-ban a város szent hegyén, az Akropoliszon álló templomokat a perzsák feldúlták, felégették. Most a felszabadult nép elhatározta, hogy a romok helyén márványból épít olyan pompás templomokat. A templomok építését Iktinoszra, a szobrászmunkát Pheidiaszra bízták.

- abban az időben a görög művészet még vallási célokat szolgált.

 

Pheidiasz:

-          Athéné Parthenosz, óriási szobor.

-          Akkora mint egy fa, mintegy 17 m magas, az alak maga is fából, de a legdrágább anyagokkal borítva, tetőtől talpig.

-          Fegyverét, öltözetét arannyal, teste fedetlen részeit elefántcsonttal vonták be, a pajzsot, a 2 szemet színes kövekkel rakták ki.

-          Az arany sisakot griffmadarak díszítették, és a pajzs belsejében összetekeredett kígyó drágakő-szeme is biztosan kivillogott.

-          Csak egy római márvány másolata maradt ránk.

 

Az olümpiai Zeusz-templom

-          A legrégebbi, valószínűleg i.e. 470- 457 között épült.

-          Az architrávok feletti metopékat díszítő domborművek Héraklész 12 munkáját beszélték el. Azt a pillanatot, amikor Atlasz visszatér, és átnyújtja az almákat. Athéné egy párnát tett a hős vállára, hogy könnyítse a terhét.

·                    A történet megjelenítése világos, egyszerű.

·                    A művész még ragaszkodik az egyszerű helyzetekhez, elölről vagy oldalról mutatja alakjait.  Meglátni az egyiptomi hagyomány nyomait.

·                    A művész tanulmányozza az izmok működését, a csontozat szerkezetét, és az élő test formáit a ruha redőzetén át is. A hagyománytiszteletnek és a szabadságnak ez az egyensúlya adja a görög művészet maradandó értékét.

-          A z olümpiai templomot a győztes atléták szobrai fogták körül.

·                    A görög sportversenyek és híres olümpiai játékok szorosan összefüggtek a nép vallásos szertartásaival, szokásaival.

·                    A versenyzők a legelső családok fiai voltak. A győztesben az istenek választottját látták, áhítatos tisztelettel néztek fel rá, sőt mi több, eredetileg azért rendezték a játékokat, hogy megtudják, kire esett az istenek választása, kit akarnak győzhetetlenséggel megajándékozni?

-          Egész sereg szobortalapzat került elő – bronz. Csak Delphoi -ban került elő egy kocsihajtó szobra

·         A szem nem élettelen, üres tekintetű, mint a márvány és bronz utánzatoknál, színes kövekből van kirakva.

·         Még látni a hajon, szemhéjon, szájon a vékony aranyozás nyomait

·         Nem valóságos arc, idealizált

Vezető szobrászok:

A dór Polükleitosz (Dorüphorosz= Dárdavivő): arány és ritmus (a kontraposzt felfedezése= az emberi test mozgásának és nyugalmának egymást kiegészítő összhangja, melyet a testsúlyt hordozó ill. a másik láb fejez ki).

 

A thaszoszi Polügnótosz monumentális falfestményeiből semmi sem maradt fenn. Elképzelést alkothatunk róluk Pauszaniasz leírásai és a korabeli vázaképek alapján.

 

Müron: Diszkoszvető

-          A mozdulata olyan meggyőző, hogy az újkori atléták el akarták tanulni a mozdulatot.

-          A törzs elölről, a végtagok oldalról.

 

A szobrász most már ura a mozgásnak, mint ahogy a festő ura a térnek.

 

Parthenon

-          vagy 20 évvel később épült, mint a Zeusz-templom, de ez alatt is nagyot haladt előre a görög művészet a valószerű ábrázolásban.

-          A belső frízen, ezen a magasan körülfutó márványszalagon az évente megrendezett Athéné ünnep eseményei voltak kifaragva, a felvonulás, meg a különböző versenyek. Pl. a kocsihajtók

 

Pheidiasz korában még megvan valami az egyiptomiak rendszeretetéből és a nagy ébredést megelőző geometrikus formák mestereinek örökségéből. Az alakokon a belső érzéseiket kezdték el ábrázolni. „a lélek tevékenységét”. Ebben a vázafestők is igyekeztek lépést tartani. A drámai eseményeket mutatják. i.e. 5.sz. egyszerű harmónia.

A művészet nagy szabadságra ébredése i.e. 520-420 közé esik.

 

Az építészetben egyidejűleg többféle stílus használatos. A Parthenon még dór, de körülötte az Akropoliszon a később emelt templomok már ión stílusúak. Az alapformában nincs nagy különbség, de az ión épület jellege, hatása már más, mint a dóré. Legtisztábban az Erektheion (Akropoliszon) mutatja ezt az újabb stílust.

Az ión oszlop nem olyan zömök és erőteljes, inkább olyan, mint a karcsú lándzsanyél. Az oszlopfő nem sima párna, mint a dóré, 2 oldalát gazdagon díszítik a csigavonalas  faragványok, a volutát és ezáltal még hangsúlyozódna a tetőgerendákat hordozó épületrész funkciója. Az egész templom finoman kimunkált részleteivel, kecses és könnyed.

 

A Pheidiasz utáni nemzedékkel kezdődött a festmények és szobrok könnyedebbé, kecsesebbé válása. Pedig elég kegyetlen idők voltak. Athén háborúba keveredett Spártával és a harcok befejeztével a görögök virágkora is véget ért.

 

i.e. 408 körül rövid béke volt, akkor építették az Akropoliszon Niké győzelemistennő templomát. Ennek a kis épületnek a szobrai, díszítményei is mutatják az ízlés változását. Kényesebb, finomabb lett.

Pheidiasz istenképei híresek voltak egész Görögországban, de az istenek megtestesülését látták bennük. A 4. sz-ban már szépségéért dicsérik a szobrot, művészi alkotást látnak benne. A jó társaságban éppen úgy megbeszélik a festészetet, szobrászatot, mint azt, ami a versenyeken történt. Dicsérik, bírálják az elgondolást, a megformálás módját.

 

Jelentős művészek:

1. Praxitelész (knidoszi Aphrodité, Hermész a kis Dionüszosszal): emberi istenek. A század legnagyobb szobrásza volt. Alakjai elbűvölően szépek, kecsesek. Leghíresebb szobra, a sokszor megénekelt, fürdőbe lépő ifjú Aphrodité, sajnos elveszett.

2. Szkopasz (Bakkhásnő): szenvedélyek hirdetése;

3. Lüszipposz (Apoxüomenosz = testét tisztogató atléta): a hellenisztikus embertípus megteremtője.

 

Mindhárom művész vonzódik a pillanat megörökítéséhez. Komoly tudással tetemtik meg a szépséget. Ilyen tökéletes arányú hibátlanul szimmetrikus test a valóságban nincs. idealizálás.

 

Belvederei Apollón

-          i.e. 350 körül

-          Kinyújtott kezében íjjal, fejét oldalra fordítva

-          Látni az egyiptomi hagyományokat: a test minden része a legjellemzőbb pózban van

 

Milói Vénusz

-          Mélosz szigetén ásták ki

-          i.e. 1.sz.

-          Állítólag egy szoborcsoport része lehetett

-          A megformálás Praxitelészre vall

-          Bámulatosa formák egyszerűsége, tisztasága és a mesteri tagolás – a művész elhatárolja, külön-külön érezteti az egyes részeket, de úgy, hogy az elhatárolás se nem éles, se nem bizonytalan.

A portrészobrot a görögök nem ismerték a 4. sz. előtt. Az eredmény nem hasonlított a modellhez. Praxitelész után, a század végén már az egyénit is megragadták, az arcoknak megvan a sajátos jellege, portrészobrokat alkotnak. A művészetnek ezt az új ágát először Nagy Sándor idejében említik.

Nagy Sándor Lüszipposszal mintáztatta meg magát, aki arról volt híres, hogy szobrai a megszólalásig élethűek.

 

A birodalom megalapítása óriási jelentőségű volt a görög művészet szempontjából is, mert most már nem csak néhány kisebb-nagyobb városállam, hanem jóformán a fél világ képnyelve lett, és ez persze megváltoztatta a jellegét. Ennek a kornak a művészetét általában hellenisztikus művészetnek mondjuk, mert így nevezték N S. utódai által Keleten alapított birodalmakat.

 

Az építészetben sem érték be az egyszerű dór vagy a kecses ión formákkal. A 4.sz-ban megszületett a korinthoszi oszlop-stílus. A csigavonalú ión faragványokhoz még gazdagabb levéldísz is járult az oszlopfő oldalain, és az egész épület díszesebb, gazdagabb. A pompázó stílus jobban illett az új épületekhez, amelyek egymás után emelkedtek, a Kellet városaiban. Ebből a korból kevés maradt ránk, amelyeket napvilágra hoztak, azok káprázatos pompáról beszéltek.

 

A pergamoni oltár

-          I.e. 170 k.

-          Az istenek és a gigászok harcát jeleníti meg csodálatos erővel, tudással, de a görörg Harmóniát, finomságot hiába keressük rajta.

-          Erős drámai hatás

-          A harc vadul tombolt.

-          Nem is dombormű. Az alakok majdnem teljesen szabadon állnak, mintha dulakodás közben a lépcsőt is el akarnák foglalni.

-          A hellenisztikus művészet szereti a vad és szenvedélyes jeleneteket

 

A Laokoón-csoport

-          Laokoón trójai főpap volt, aki figyelmezteti városa népét, hogy a faló veszedelmet rejt, és ezzel majdnem meghiusítja az istenek tervét, borzalmas módon pusztítják el a haragvó Olümposziak. Mikor a tengerparton áldozatot akar bemutatni Poszeidónnak, 2 óriási kígyót küldenek rá és fiaira, hogy összeroppantsák őket.

-          az erőlködésben, reménytelen küzdelemben kidagadó izmok, a főpap arckifejezése, a 2 fiú gyámoltalan vergődése, és ahogy ez a szörnyű kavarodás, mozgalmasság maradandó egységbe forr – éppen olyan bámulatos ma is, mint régen.

 

Ebben az időben bukkannak fel az első műgyűjtők. Gazdag emberek felvásárolják az eredetiket, ha nem sikerül másolatokat készíttetnek.

Az írók is többet foglalkoznak a művészettel, művészekkel, mint addig. Anekdoták a művészek szokásairól, életmódjáról.

 

Több a festő, mint a szobrász.

-          A festészetről csak annyit tudni, amennyit az irodalom feljegyzett róla.

-          Téma: hétköznapi élet.

-          Pompej: Virágszedő lány i.e. 1.sz. (falfestmény); faunfej i.e. 2.sz. Szinte minden témát megtalálunk itt: csendélet, tájkép, állatkép stb.

-          Talán a tájkép a legnagyobb újítás. A régi Keleten a táj legfeljebb csak háttér. Pheidiasz és Praxitelész korában a fő téma az ember. De a hellenisztikus korban, amikor a költő Theokritosz felfedezte a pásztorélet szépségeit, a festők is megpróbálják a falusi örömöket a városlakók szeme elé idézni. Nem igazi. Összehordanak mindent: pásztort, tehenet, oltárt, villát.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.