Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


67. TERÜLETI ÖNKORMÁNYZAT (1867-1944) KÖZÖTT

2012.10.26

 

Önkormányzati szerveken értette a közigazgatás gyakorlata és szakirodalma azokat a szerveket, melyek törvényi felhatalmazás alapján, saját jogukon vettek részt a végrehajtó hatalom gyakorlásában, és ezt a közfunkciót a kormányhatóságokkal szemben bizonyos önállósággal végezték. Feladataikat önálló jogi személyiséggel rendelkező testületekben látták el, melyek az állandó településeken, vagy foglalkozási érdekek azonosságán alapultak. Ezért különböztették meg az önkormányzatok két fajtáját, a területi, és a testületi önkormányzatokat.

Az önkormányzati szervek jellemző előnyei: viszonylag demokratikus környezet miatti fokozottabb jogállamiság, helyismeret, fokozott lakossági érdeklődés a közügyekben való részvétel tekintetében.

Hátránya: testületi döntés, ügyintézés miatt gyakran lelassul az ügyek intézése, megosztott a felelősség.

A törvényhatóságok - valós jelentése szűkebb a szó grammatikai értelménél. Hatóságok azon szervek, melyek hatáskörükbe utalt ügyekben, minden természetes és jogi személyre nézve jogokat és kötelezettségeket állapíthatnak meg és azt a rendelkezésükre álló törvényes eszközökkel biztosíthatják, illetve kikényszeríthetik. A 1871: 18 tc. szerint elsőfokú szervként járnak el a vármegyei községek, tehát nekik is van „törvényhatóságuk".

A törvényhatóságok típusai:

  1. vármegyék
  2. törvényhatósági jogú városok

A törvény azonosan szabályozta őket. Mindkettő élén a főispán állt, akit a belügyminiszter előterjesztésére az államfő nevezett ki.

  1. A kormány tisztviselője, aki a kormánnyal együtt változik.
  2. Felügyeleti jogkörrel rendelkezett, ellenőrzi a közig. működését.
  3. Ha egy közig. határozatot sérelmesnek érzett, a határozatot addig nem hajthatták jóvá, amíg az illetékes miniszter nem hagyta jóvá.
  4. Hanyag tisztviselőket felfüggeszthetett, fegyelmi vizsgálatot rendelhetett el.

A vármegye: középszintű, általános hatáskörű közig. szerv. Felügyeleti hatósága a kormány. Területe a rendezett tanácsú városok, és a nagy- és kisközségek területéből állt. Átlagos területe Trianon előtt: 4.320 km2, lakossága: 280.000 fő, Trianon után 3.700 km2, lakossága: 290.000 fő.

1867 után rendezték a vármegyék 900 éve változatlan területi beosztását. Trianon után 25 vármegyét alakítottak ki.

Hatásköre:

  1. politikai és alkotmányvédő szerep
  2. szabályrendelet-alkotás
  3. önkormányzati igazgatás (belső ügyek intézése)
  4. állami feladatok elvégzése

A vármegye ügyeit testületi és egyedi szervek intézték.

Testületi szervek

Törvényhatósági bizottság

  1. tagjainak száma 120-600 fő, felét választották, fele virilizmus alapján - túl nagy létszámú, később 150-450 főre levitték
  2. elnöke a főispán
  3. hatásköre a vármegye területét, szervezetét és gazdaságát érintő ügyek. Feladata bizottságok létrehozása, tisztviselő választás, szabályrendelet-alkotás, költségvetés és zárszámadás megállapítása, önkormányzatok felügyelete, fegyelmi jogkör, politikai hatáskör gyakorlása

Közigazgatási bizottság

  1. feladata a közigazgatás összhangjának megteremtése
  2. fegyelmi ügyek
  3. fellebbviteli ügyek intézése
  4. elnöke a főispán
  5. tagjai fele vármegyei tisztviselő (állami+önkorm.), másik fele a törvényhatósági biz. által választott személvek

Kisgyűlés

  1. a törvényhatósági bizottság tehermentesítésére jött létre
  2. kis létszámú, érdemi ügyeket intéző szerv
  3. 16 választott tag+5 vármegyei képviselő
  4. elnöke a főispán

Egyedi szervek

A vármegye egyedi szervei a tisztviselők. Fizetést kaptak, választották őket.

Központi tisztviselők

  1. alispán - az első tisztségviselő, a vármegye központi tisztségviselőinek hivatali felettese. Jelentett a főispánnak.
  2. főjegyző, másodfőjegyző, aljegyző
  3. tiszti főügyész - jogtanácsos
  4. levéltárnok, árvaszéki elnök, ülnökök
  5. gazdasági felügyelő, számvevőszéki főnök

Külső tisztviselők

  1. főszolgabíró - a járásnak nem volt önk.-a, élén a ~ állt
  2. szolgabíró

A törvényhatósági jogú város

A legjelentősebb városokat nem rendelték alá a megyének, hanem törvényhatósági jogokkal ruházták fel őket.

Feladata, hatásköre és szervei nagymértékben hasonlítanak a vármegyére, de községi feladatokat is ellátott, hiszen nem voltak kisebb területi egységei. A vármegye általában másodfokon járt el, a község első fokon, addig a thj. város első és másodfokon is eljárt.

Budapest székesfőváros

Az állam utáni legnagyobb közig egység. Lakossága (1872): 240. 000, 1935-ben Európa 10., a világ 26. legnagyobb városa.

Élén a főpolgármester áll. Kerületekre oszlott, melyek erősen centralizáltan működtek, csak javaslattételi joggal rendelkeztek, a döntéseket a törvényhatósági bizottság hozta. Kerületi szervei a kerületi elöljáróságok, 1893-tói, kerületi választmányok.

A község

A közigazgatás legalsóbb fokú szerve. Hatósági jogkört gyakorol. 1871-ben minden területet az országban valamilyen ~- hez soroltak.

Hatásköre a belügyek intézése - önkormányzati jogkör:

  1. szabályrendelet alkotás
  2. községi adót szedhetett
  3. oktatási, kulturális, infrastrukturális feladatok

Típusai: kisközség (összefogva körjegyzőségek), nagyközség.

Felügyeleti hatóságuk a járási főszolgabíró

Tanyák

Gazdasági épületekkel ellátott földbirtok. A ~ lakossága szinte teljesen elszigetelődött, ezért 1927-ben intézkedéseket adtak ki a közigazgatásuk helyzetének javítására, nem sok eredménnyel, majd 1944-ben tv-i úton próbálkoztak.

Testületi önkormányzatok

A lakosságot személyi alapon foglalták szervezetbe. Önálló jogi személyiségek, szervezetüket a tagok alakították, önkormányzattal rendelkezhettek.

  1. szabad hivatási önkormányzatok: teljesen önkéntes, de az állam köztestületi jogaikat elismerte (pl. Gyáriparosok Orsz. Szöv.)
  2. képviseleti jellegű hivatási önkormányzatok: megalkotása kötelező, de nem kötelező a részvétel benne, csak képviselő útján (p1. ipartestület)
  3. „rendi" jellegű hivatási önkormányzatok: megalakítása kötelező, tagsága nélkül az illető foglalkozás nem űzhető (ügyvédi, orvosi, sajtó, mérnöki-kamarák)
  4. Közművelődési köztestületek (egyetemek, MTA)

A tanácsköztársaság (1919) a közigazgatás szervezetét próbálta megváltoztatni:

  1. törvényhatósági bizottságok és képviselő testületek felszámolása, helyükbe a néptanácsok, melyeket választás útján tervezték felállítani, de egyelőre felülről delegálták
  2. a főispán marad, de kormánybiztosnak kezdik nevezni
  3. a „második hatalom": munkástanácsok, katona és paraszttanácsok
  4. Nemzeti Tanács, helyi nemzeti tanácsok: működésük nem volt szabályozva, hatósági feladatot is végeztek, holott nem voltak azok

Nemzeti Bizottságok (1945-1949): feladatuk a helyi politika irányítása, mozgósítás az újjáépítésre, a demokratikus átállásra. Megállapítják az egyes pártok és szakszervezetek képviseleti arányát a törvényhatósági bizottság és a képviselő-testület megalakításakor. Az államhatalom megszilárdulásával, 1949­ben beszüntették működésüket.

A közigazgatási bíráskodás

A közigazgatást és az igazságszolgáltatást az 1869 évi 4. tc. szétválasztotta.

Az állampolgároknak, a sérelmesnek talált közigazgatási határozattal szemben jogorvoslatot kellett biztosítani, melyet a Pénzügyi Közigazgatási Bíróság, majd a Közigazgatási Bíróság elé rendeltek. Hatáskörükbe 200 ügy tartozott, pl. a határozat megsemmisítése, megváltoztatása, vagy érdemben új határozat kibocsátása, mely határozatok már jogerőre emelkedtek.

A Hatásköri Bíróság a közig hatóságok közti problematikus hatásköri kérdésekben döntött.

Gazda-cseléd ügyekben elsőfokú hatóság a szolgabíró, városban a rendőrkapitány, másodfokon az alispán, illetve a tanács, harmadfokon a földművelésügyi miniszter.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.