Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


62. A PARLAMENT ELLENŐRZÉSI JOGKÖRE

2012.10.26

 

Montesquieu fő művében, a Törvények szelleméről szóló értekezésében három hatalmi ágat különböztetett meg, a törvényhozást, a végrehajtást és az igazságszolgáltatást, melyek elválasztása a demokratikus polgári állam alapja. A hatalmi ágak egymást kontrollálják, mérséklik, megakadályozzák a túlsúlyba kerülést.

Az Országgyűlés a legjelentősebb feladatán, a törvénvhozáson kívül fontos hatáskörrel rendelkezik a parlamenti ellenőrzési tevékenység területén. A parlamenti ellenőrzés nemcsak arra irányul, hogy megvalósul-e a törvényhozói akarat, hanem arra is, hogy az adott kormányzati cselekmény mennyiben célszerű, mennyiben eredményes.

A kormányzat ellenőrzése a parlament önálló funkciója, a hatalmi ágak közül a leginkább nyilvánosság előtt zajlik.

A végrehajtó hatalom ellenőrzésének parlamenti funkciója a kormány Országgyűlés előtti politikai felelősségének elvéből következik. Az Alkotmány kimondja, hogy a kormány működéséért az Országgyűlésnek felelős, és köteles munkájáról rendszeresen beszámolni. A kormány programját a miniszterelnök megválasztásával egyidejűleg az Országgyűlés fogadja el. A végrehajtó hatalom parlamenti felelősségének elvéből nem csak a kormány beszámolási kötelezettsége származik - az Országgyűlés többsége meg is vonhatja bizalmát a kormánytól, ha nem ért egyet annak politikájával. Ennek eljárása az ún. konstruktív bizalmatlansági indítvány, amelyen keresztül a képviselők abszolút többsége oly módon szüntetheti meg a hivatalban lévő kormány megbízatását, hogy egyben azonnal megválasztja az új kormány vezetőjét, biztosítva a kormányzás folyamatosságát.

A parlamenti ellenőrzést gyakorolhatja a plénum, a bizottságok és az egyes képviselők. Az ellenőrzés történhet kifejezetten erre szakosodott, parlamenti felügyelet alatt álló szervezetek révén is, mint amilyen az Állami Számvevőszék vagy az országgyülési biztosok (az ombudsmanok). A plenáris ülésen

Az ellenőrzés fontos eszköze a kormány különböző beszámolóinak, jelentéseinek megtárgyalása és azok elfogadása, továbbá a politikai vita, amelyet mind a kormány, mind a képviselők 1/5-e kezdeményezhet.

A bizottságokban

A bizottságok révén megvalósuló ellenőrzés fontos területe a különböző beszámolók, jelentések és tájékoztatók megvitatása. A bizottságok határozati javaslatot nyújthatnak be az Országgyűlésnek, amelyben a beszámoltatással összefüggésben intézkedések, feladatok meghatározását kezdeményezik. Minden állandó bizottságnak létre kell hoznia egy albizottságot, amely a törvények végrehajtását, társadalmi és gazdasági hatását figyelemmel kíséri. A bizottságok kinevezésük előtt meghallgatják a miniszterjelölteket, majd évente meghallgatják a minisztereket végzett munkájukról. Meghatározott témakörökben a bizottsági tagok 2/5-ének kezdeményezésére is meghallgathatják a minisztereket és a központi közigazgatási szervek vezetőit.

A képviselők által

A plenáris ülésen az egyes képviselők által gyakorolható hagyományos parlamenti ellenőrzési eszköz az interpelláció, a kérdés, valamint az azonnali kérdés. Az interpelláció különleges súlyát az adja meg, hogy az arra adott válaszról (ha azt a képviselő nem fogadta el) az Országgyűlés dönt, s ha nemet mond, az interpelláció - bizottsági jelentés formájában - ismét a plénum elé kerül. Az "interpellatio" latin szó közbeszólást, félbeszakítást jelent. Az interpelláció intézménye a kormányzat feletti parlamenti ellenőrzésben komoly múltra tekint vissza, egyidős a parlamentnek felelős kormánnyal. Magyarországon a független magyar felelős minisztérium alakításáról szóló 1848. évi III. törvénycikk fogalmazta meg először, hogy a "miniszterek az Országgyűlés mindegyik táblájánál annak kívánatára megjelenni, s a megkívánható felvilágosításokat előadni tartoznak".

A képviselőknek egyéb eszközeik is vannak a kormány ellenőrzésére. Ilyen a napirenden kívüli felszólalás, s különösen annak a televízió és a rádió által is közvetített változata, a napirend előtti felszólalás.

Az 1848. márciusi alkotmányos fordulat az ogy-t, a legfontosabb határozathozatali fórummá tette. A tv-hozás szerve nélkül a kormányzati politika teljesítése, a tv-alkotás sikere elképzelhetetlen volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia két központú berendezkedése a közös, és közös érdekű ügyek eldöntésében a magyar tv-hozásnak korlátozott befolyást biztosított. A belső kérdésekben a magyar parlament az uralkodóval együttműködésben abszolút jogokat élvezett, minden állami ügyre befolyást gyakorolt. Ehhez a megállapításhoz hozzá tartozik, hogy a tv-hozatalhoz a királyi hozzájárulás is szükségeltetett. A Monarchia magyar ogy-ének hatásköre kiterjedt: jogalkotásba való részvétel, végrehajtó hatalom konkrét befolyásolása ellenőrző funkció valamennyi magyar hatósági szerv fölött, bíráskodási feladatok estleges ellátása.

Ellenőrzési hatáskör: az ogy. 2 házának ellenőrzési joga egyetemes jellegű, s egyúttal korlátlan is volt. Kiterjedt az állami élet valamennyi momentumára, a birodalom másik felével közös ügyek intézésével megbízott állami intézményekre, önkormányzatokra, s a horvát autonóm igazgatás szerveire is. Ellenőrző funkciójának ellátására intézményesítette a miniszterek interpellálásának lehetőségét, de fajsúlyos esetekben a parlamenti vizsgálat elrendelésére is sor kerülhetett. A képviselőház tagjai a kormány hatáskörébe tartozó ügyekben felvilágosítást kérhettek, a miniszter pedig köteles volt azonnal, de legfeljebb 30 napon belül válaszolni. A tárcák vezetőinek az ogy többsége által helyesnek tartott politikai irányelveket kellett érvényre juttatnia. Az ogy vizsgáló bizottságok kiküldésével, helyszíni vizsgálatokkal, az egyes igazgatási ágazatoktól bekért jelentésekkel gyakorolhatta ellenőrzési jogkörét.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.