Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


35. A SZABAD KIRÁLYI VÁROSOK 1526. UTÁN

2012.10.26

 

A szabad királyi városi szabadság lényege, a város köz- és magánjogi autonómiája, a polgárnak a feudális függésből való felszabadulása, és a hűbéri szolgáltatások alóli mentessége. A szabad királyi városnak a földesúri, vármegyei hatalom alól kikerült, autonómiával rendelkező, közvetlenül a király fennhatósága alá tartozó varosokat nevezték. A státusz elnyerése privilégiumlevéllel történt A sz.. k. v-k rendelkeztek területi önkormányzati, és gazdasági autonómiával. Területi autonómia: a városhoz tartozó valamennyi területnek kirólag a város közössége volt a tulajdonosa mely gyakorolta a hatósági jogosítványokat is. Önkormányzati autonómia: közigazgatásban, jogszolgáltatásban (bíró-, és esküdtválasztás, bíróság felállítása, pallosjog gyakorlása), jogalkotásban teljes önállóság; városi szervezet kialakítása, magatartási normák felállítása, kegyúri jogok gyakorlása a városi magisztrátus joga, a XV. sz-tól követek küldése a rendi gyűlésbe. A városi szervezet élén a választott bíró állt, ritkábban a polgármester és az esküdtek, vagy tanácsosok. A közgyűlés volt a polgárok gyűlése, ahol megválasztották maguk közül a tisztségviselőket. Csak a polgárjoggal rendelkezőket foglalta magába, a többi városlakót (kézműves, jobbágy, cseléd, alkalmazott) kizárták, nem vehettek részt a közügyekben. A városi autonómi megteremtésének alapja a gazdasági önállóság: ez adta a privilegizáltság okát, és értelmét. A városok szabadságainak fontos részét képezte a vámmentesség, a beszállás alóli mentesség, a királynak egy összegben fizetendő taxa és terragium és egyéb adók alóli mentesség. Valamennyi város rendelkezett vásártartási joggal, Városi gazdasági szabadságintézmény volt az árumegállító jog. A gazdasági autonómia sajátos megtestesülése volt a kollektív tulajdon.

Kötelezettségek: a privilégiumok viszonzásaként a város, hűséggel tartozott, s király igényeit ki kellett elégítenie. Kollektív terheik voltak az egy összegben fizetendő terragium, cenzus, a királynak címzett ajándékok, s az egyháznak teljesített papi tized. A királyi hadseregnek fegyvert, lőszert szállítottak, s előfordult, á személyes fegyverfogás, vagy csapatok kiállítása. A városi polgárjogai a nemesi jogok mintájára alakultak, de természetesen csak a város területén voltak életben. Személyes szabadsággal bírt (jobbágyi szolgáltatások, közmunka, beszállásolás alóli felmentés) vérdíja, esküértéke volt, joga volt iparűzéshez, kereskedelemhez, tulajdonhoz, öröklési szabadsághoz. Alá volt vetve a városi jognak, részt kellett vállalnia a központi adózásból, katonaállítási költségből, tizedből.

Az ország három részre szakadása után a Habsburgok támaszt láttak a részben nemzetiségi, főleg német vezetés alatt álló városokban, ezért érdekükben állott azok számának növelése. A nemesség látta, hogy a városi polgárság vetélytársává válik az országgyűlésen, ezért az 1687-88. évi országgyűlés kimondta, hogy a szabad királyi városok számát a király a jövőben ne szaporítsa.

A városi szervezetben, e korban egyre nagyobb szerepük lett a céheknek. Belső szabályokat, statútumokat hoztak, ezek szerint működtek s ezeket a város, csak megerősítette.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.