Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


33. A NEMESI MEGYE MŰKÖDÉSE 1526-IG

2012.10.26

 

A várbirtokok nagyarányú elajándékozása következtében a XIII. sz. első felében bomladozott a királyi vármegyerendszer, amelyet még Szent István hozott létre. A széthulló királyi vármegyéket a nemesek megyénként kezdték összefogni. A nemesek mozgalmát a királyok is támogatták, mert tőlük a nagybirtokosok ellen is támaszt reméltek.

Sorra adták meg a nemeseknek a bíráskodási jogot. Ennek első írásos emléke 1232-ből a kehidai oklevél, amely Zala megye servienseinek adta meg a bíráskodási jogot.

A nemesi vármegye élén a király személyét az ispán képviseli, akit a XV. sz-tól főispánnak kezdtek nevezni. A főispánt a király nevezi. Előfordult, hogy egy megyének két főispánja is volt, akik azonban csak a tisztséggel járó jövedelmen osztoztak, egyébként területi, vagy más felosztás szerint működtek.

Alatta állt az alispán, aki nem választott tisztségviselő, hanem a főispán familiárisa volt. Később az alispánt is választották. A szolgabíró kezdettől a megyei önkormányzat választott tisztviselője. Egy évi időtartamra választották.

A szolgabíráknak a megyei törvénykezésben és s közigazgatásban is komoly feladatuk volt. Az esküdteket szintén a megyei közgyűlés választotta. A vármegyei jegyző látta el az írásbeli teendőket. A nemesi vármegye testületi szervei: a vármegyei közgyűlés és a vármegyei törvényszék. A közgyűlés joga a törvényalkotás, a tisztségviselők választása és az országgyűlésre küldött követek kijelölése. Statútum alkotási jogkörrel rendelkezett a tárgyalt időszak vége felé.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.