Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


28. A TRÓNÖRÖKLÉS KÉRDÉSE

2012.10.26

 

A királyi trón megszerzéséhez a koronázási szertartáson túl szükséges volt valamiféle jogcím az uralkodásra. Az Árpád-házi királyok estében viszonylag egyszerű volt a helyzet, elég volt hozzá a vérségi elv, hiszen senki nem kérdőjelezte meg azt a tényt, hogy csak Árpád leszármazottai jöhetnek szóba a trónutódláskor. Az ősi magyar utódlási rendből öröklött gyakorlat volt a senioratus, vagyis az uralkodó nemzetség legidősebb tagjának elsősége a fiatalokkal szemben. Ezt a Xll. sz-ig döntő elvet néha megtörte az utódkijelölés elve. A XII. sz-ban diadalra jutott a primogenitúra. Az Árpád-ház kihalása után a választás elve jutott érvényre, a nemes főurak, főpapok, majd az ogy vindikálta magának az uralkodóválasztás jogát. Habsburg ház uralomra jutásáig ez az elv érvényesült, majd a fiúági örökösödési elv jutott érvényre. A hitlevél a rendi garanciák legfontosabbika volt, melyben a király szerződéses keretek között ígérte meg a rendeknek követeléseik teljesítését megválasztása fejében. Az Árpád-ház kihalta, és a Habsburgok örökös királyságának kimondása között eltelt időben nagy jelentősége volt az öröklési szerződésnek, mely csak a rendek hozzájárulásával voltak érvényesek.

Az 1547:5:tc. alapján a rendek elfogadták, a Habsburg-ház örökös uralmát, majd az 1687:2.tc. elismerte az elsőszülöttségi rendet. Eddig a pontig a trónbetöltés kérdése hatalmas összeütközések színtere volt, amin keresztül a leghathatósabban lehetett elérni e leendő uralkodó engedékenységét. A Habsburg-uralom alatt ez 1723-ban a leányági örökösödéssel egészült ki az elv, mely rendszer 1848-ig megmaradt.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.