Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


24. A TÖRVÉNYALKOTÁS FOLYAMATA AZ OGY-BEN

2012.10.26

 

A parlamentek történetileg legkorábban kialakult, legfontosabb feladata a törvényalkotás. A törvényhozás nem azonos fogalom a törvénykezéssel. A törvényhozás az Országgyűlés törvényalkotó tevékenysége, a törvénykezés, a bíróságok jogalkalmazó (törvényt alkalmazó) tevékenysége.

Az Országgyűlés (legtöbbször a kormány javaslata alapján) a társadalmi-gazdasági viszonyok új és új területeire terjesztheti ki a törvényi szabályozást, s ha valamiről már törvényt alkotott, azt csak törvény módosíthatja. Az Alkotmány kifejezetten nevesíti azokat a tárgyköröket, amelyek csak törvényben szabályozhatók. Ezek az ún. kizárólagos törvényhozási tárgyak - amelyekből az Alkotmány közel három tucatot nevesít - rendkívül erőssé teszik az Országgyűlés szerepét a jogalkotásban.

2/3-os többséggel kell elfogadni az államszervezet alapvető intézményeiről szóló törvényeket: így például az Alkotmánybíróságról, az Állami Számvevőszékről, az országgyűlési biztosokról, a bíróságokról, a rendőrségről és a nemzetbiztonsági tevékenységről, a honvédelemről, az önkormányzatokról, a jogalkotás rendjéről stb. Garanciális okokból ugyancsak 2/3-os törvényt kell alkotni az alapvető jogokról. Így például a választójogról, a népszavazásról és a népi kezdeményezésről, az egyesülési jogról, a gyülekezési jogról, a lelkiismereti és vallásszabadságról, a szabad véleménynyilvánításról (sajtószabadságról), a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól stb.

A törvények nagyobb hányadát azonban az Országgyűlés egyszerű többséggel, a jelen lévő képviselők többségének szavazatával fogadja el.

A törvényalkotás olyan eszköze az Országgyűlésnek, amely révén egyéb feladatainak ellátását is megalapozza. Így például a kormányzati rendszer létrehozása, átalakítása is törvényalkotást igényel (lásd például a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt). A külügyekkel és a honvédelemmel kapcsolatos feladatok is jórészt törvényhozási úton valósulnak meg. A parlament a kormány ellenőrzéséhez is törvényalkotással teremti meg a szükséges kereteket. Törvénnyel hozta létre az Országgyűlés saját ellenőrző szerveit, így p1. az Állami Számvevőszéket, törvény szabályozza az országgyűlési biztosok feladatait és hatáskörét, továbbá a különböző szervek Országgyűlés előtti beszámolását, jelentéstételi kötelezettségét is.

A törvényalkotás parlamenti folyamatát, az ezzel kapcsolatos jogokat és kötelezettségeket az

Alkotmány, a jogalkotásról szóló törvény és az Országgyűlés Házszabálya rögzíti. Az Alkotmány szerint törvényt a köztársasági elnök, a kormány, minden országgyűlési bizottság és bármely képviselő kezdeményezhet. A törvénykezdeményezés azt jelenti, hogy az arra jogosultak írásban megszövegezett, indokolással ellátott törvényjavaslatot nyújtanak be az Országgyűlésnek. A törvényjavaslatok többségét (kb. 55-60%-át) a kormány nyújtja be, majd gyakorisági sorrendben a képviselők és a bizottságok következnek. A köztársasági elnök igen ritkán élt törvénykezdeményezési jogkörével. Erre csak az 1990-1994-es ciklusban volt példa. Az elfogadott törvényeket tekintve a kormány részesedése már a 90%-ot is meghaladja. A kormány meghatározó szerepe a törvényalkotásban jellemző parlamenti modellnek tekinthető Európában, és érthető is, hiszen a kormány a programjában megfogalmazott célkitűzéseket jórészt a törvényhozás révén valósíthatja meg, illetőleg a törvényalkotás teremti meg ennek feltételrendszerét. Az Országgyűlés évente átlagosan 120 törvényt alkot. A törvényhozási eljárásban fontos szerepet játszanak az állandó bizottságok.

Bizottsági tilókészítő szakasz. Az Országgyűlés elnöke az indítvány tárgyalására bizottságot jelöl ki. A benyújtott indítványokat az Országgyűlés köteles megtárgyalni, míg a képviselők által benyújtott indítvány esetében a kijelölt bizottság előbb arról dönt, hogy azt az Országgyűlés egyáltalán megtárgyalja-e.

Plenáris szakasz: Az általános vita során a javaslat szükségességét, céljait és szabályozási elveit vitatják meg.

Szavazási szakasz. A részletes vita után kerül sor a módosító javaslatokról történő szavazásra. A szavazásokra általában a hétfői ülésnapon kerül sor, a délutáni, esti órákban. A módosító indítványokról való szavazást a következő ülésen a zárószavazás követi. A zárószavazás során a parlament olyan többséggel fogadja el a javaslatot, amilyet az Alkotmány, illetve más törvények előírnak (a jelen lévő vagy az összes képviselő egyszerű többségével vagy ezek 2/3-os, ún. minősített többségével).

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.