Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


20. A KURUC ELLENÁLLÁS ÁLLAMAI

2012.10.26

 

A kuruc mozgalmak a Habsburgok hatalmi tombolása ellen indított fegyveres felkelések voltak. A Bécs-ellenesség határozta meg politikai felfogásukat. Az ideológia alapját az abszolutizmus­ellenesség adta, de szerepet játszott a megsértett előjogok, a rendi alkotmányosság sárba tiprása is. A kuruc mozgalmak a vasvári békét (1664.) követően bontakoztak ki. A békeszerződés a törökök feletti elsöprő győzelem ellenére a korábbi évek minden hódítását a törökök kezén hagyta, hatalmas felháborodást keltve, a szövetségesekben, akik már a békekötésben sem vehettek részt, az a császári udvar egyéni akciója volt. Ez volt az egyik kiváltó oka a Wesselényi vezetésével indult Habsburg ellenes rendi szervezkedésnek. Wesselényi Ferenc és Zrínyi Péter szervezkedéséből tényleges felkelés 1670. szept. 12-én robbant ki, de Zrínyi és Frangepán elfogásának hírére a felkelők letették a fegyvert. A sikertelen felkelést kemény megtorlás követte. Mindkettejüket kivégezték, amit a köznemesség tömeges keletre menekülése követett. A köznemesség megszervezte csapatait, s ezzel megkezdődött a kuruc mozgalmak korszaka. A magukat kurucoknak nevező fegyveresek, a vitézlő rend, részt vettek több hadjáratban, felkelésben: Thököly Imre hadjárató, a Felvidéki Fejedelemség kialakítása, hegyaljai felkelés, Rákóczi-szabadságharc. A 17-18. sz. fordulóján az ellenállásból önálló politikai hitvallással rendelkező szervezet lett. A korai kuruc megmozdulások a Habsburgok erőszakosságára adott válasz voltak, melyek az anti-abszolutizmusban fejeződtek ki, és a rendi anarchia felé mutattak.

·         A Felvidéki Fejedelemség az 1680-as hajdúszoboszlói kuruc-gyűléstől datálódik, ahol Thököly Imrét fővezérré választották. Két év múlva, Kassa bevétele után Mo. királyává nevezte ki Ibrahim pasa, de ő csak a fejedelemnek, és a magyarországi területek urának nevezte magát. Saját pénz veretett, vagyonokat kobzott el, és adományozott, ogy-t hirdetett. Jogszabályokat alkotott és bocsátott ki. 1682-ben I. Lipóttal fegyverszünetet kötött. Az állammodell a rendi centralizáció volt, szakított tehát a rendi anarchiával, az abszolutizmust pedig nem vállalhatta fel. Államának jellemzője, a politikából, a mindennapi realitásból indul ki. Többször hívott össze ogy-t, ahol napirenden voltak azok a súrlódások, amik a rendi szabadságok, és a centralizáció határvonalán húzódtak. A fejedelmi tanácsot mellőzte, katonatisztjeivel döntött a lényeges kérdésekben. Módszerei nem arattak osztatlan sikert, főleg az anarchia-párti vezetők körében volt népszerűtlen. Hadvezérként véglegesen elkötelezte magát a törökök mellett. Jó esély mutatkozott a Fejedelemség fennmaradására, de ehhez a két hatalom közötti megállapodás kellett volna. Bécs ostromával ez az illúzió elszállt. Néhány éves fennállásának végét jelentette ez, és a kuruc seregek demoralizálódása, az anarchia felülkerekedése.

·          A Rákóczi-szabadságharc is a Habsburg-ellenes függetlenségi küzdelmek legfontosabb állomása. Kirobbanását szintén a mértéktelen abszolutizmus okozta. 1687. október 31-re I. Lipót ogy-t hívott össze Pozsonyba. Törvény született a fiú utódok örökös trónöröklésről, melynek következtében a királyválasztás jogát elvesztették a rendek. Törvényben rögzítettek a rendek lemondását az Aranybulla 31. cikkelyéről, az ellenállási záradékról is. Ez a helyzet adta meg az alaphangot II. Rákóczi Ferenc mozgalmának elindításához.. 1703. Május 6-án Rákóczi a bujdosó kurucok élére állt, kibocsátotta a berezáni kiáltványt, melynek hatására a Tiszaháton kitört a felkelés. II. R. F. 1900 000 kat. holdnyi birtokra, valamint jobbágyaira támaszkodott, amikor a szervezkedést megkezdte. Míg Thököly első sorban hadvezér volt, Rákóczi inkább a diplomáciára helyezte a hangsúlyt.

Célja a nemzeti királyság megteremtése, és a kiszakadás a Habsburg Birodalomból volt.

A nemesség támogatását a rendi alkotmányosság helyreállításának ígéretével szerezte meg. A hadsereg bázisát a vitézlő rend, és a köznemesség alkotta, de szép számmal voltak jelen jobbágyi származású katonák is. Ez konfliktushoz vezetett: a harcba vonuló jobbágyoknak és családtagjaiknak mentességet adott földesúri szolgálat alól, ami viszont sértette a nemességet, akik azért vállalták a harcot, hogy a végén biztosítva legyenek előjogaik. Áthidaló megoldásként csak a harcolók kaptak mentességet, családtagjaik nem. Ez azonban az alapvető szembenállást a két fél között nem szüntette meg, az szinte végig érzékelhető volt. A reguláris hadsereg csak elgondolás maradt az anyagi háttér hiánya miatt. 1704-ben a gyulafehérvári ogy. fejedelemmé választotta. 1705-ben a szécsényi ogy-en Rákóczit vezérlő fejedelemmé választották, az államformát konföderációban határozták meg. 24 tagú szenátus is működött, akik belpolitikai döntésekben segédkeztek. Megkezdték a magyar nyelv fokozott alkalmazását a hivatalos levelekben, dokumentumokban. 1707-re szinte az egész országból sikerült kiűzni a császáriakat. 1707. május 31-én az ónodi ogy-en kimondták a Habsburg ház trónfosztását. A magyar trónt üresnek nyilvánították, bevezették az általános adózást, eltörölték a nemesi adómentességet. 1708-ban trencsénynél vereséget szenvedtek, s ezután fokozatosan romlott a végső cél elérésének lehetősége. 1710-ben még egy győzelmet arattak, de ennek a későbbiekben nem lett nagy szerepe. II. Rákóczi Ferenc állama, és a szabadságharc, döntően külpolitikai tényezőkön bukott el (franciák sikertelensége, osztrák katonai nyomás). 1711-ben a külföldre távozó Rákóczi Károlyinak adta át a hatalmat, aki a háta mögött megegyezett a császári erők főparancsnokával Pálffy Jánossal, majd a szatmári ogy-en, május 1-én elfogadta a kedvező békefeltételeket. A kuruc sereg a majtényi síkon letette a fegyvert. A békeszerződés kimondta: minden résztvevő kegyelemben részesül, aki hűséget esküszik a királynak. Megtarthatták birtokaikat, kiváltságaikat, vallásszabadságukat. De az udvarral kötött kompromisszumba az önálló államiság már nem fért bele.

Valamely tárgyban akkor tekintették a javaslatot elfogadottnak, ha a négy csoport (3 nemzet és a Partium) képviselői közül három csoport képviselői hozzájárultak.

42.2. Az Erdélyi Fejedelemség közigazgatása

Az erdélyi közigazgatás élén a fejedelmek tanácsa, illetőleg annak legfontosabb tagja, a kancellár állott. A kancellár a fejedelem bizalmasa, a fejedelem nevezte ki és minden indoklás nélkül bármikor elbocsáthatta.

A helyi igazgatásra a nemzetenkénti elkülönülés volt jellemző. Más rendet követtek a magyar földeken és megint mást a székely és a szász területeken.

Az erdélyi vármegyékben a közgyűlés irányította a közigazgatást. A szabad királyi városok (Gyulafehérvár és Kolozsvár) a vármegyéktől függetlenül működtek. Két nemes város is volt, Dés és Torda. Bár a vármegye zászlaja alatt katonáskodtak, de a megyei közteherviselés alól fel voltak mentve.

Á mezővárosok ki voltak véve a földesúri hatalom alól, de a megye alá tartoztak.

Székelyföldön öt székben végezték a közigazgatást (Udvarhely, Háromszék, Csíkszék, Marósszék. Aranyosszék).

Szász föld pedig kilenc székre és két vidékre oszlott.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.